Egy történet két vége

Avagy

Fagymatag vallomás Nádas Péter Saját halál c. műve alapján

I.

 

213. Az először és az utoljára nem szétválaszthatók.

147. Néhány fontos részlet megértése érdekében azonban vissza kell még térni az előző fejezethez.

35. A lélek emlékezete nélkül a test nem érthető.
27. Fogózkodva az egyik kezemmel, állva olvastam a villamoson.

159. Valaki áthatott a gyönyörű tekintetével.
161. Valójában űzött vad volt, akit a többiek mindennap többször kivernek maguk közül.

161. Mégis azonnal tartottam tőle.

45. A látvány erősebb a testi érzeténél.

177. Van.

183. Nem egyedül van az ember magában.

183. A másik vonzásába kerülök bele, a lelkem visz magával.
203. Egymásba vannak írva.

201. Űrben lebeg.

203. Valami ilyesmi.

203. Semmiféle érzés, ami ez idáig ismerős.
181. Valamit kimozdítottak.

181. Én már mentem el.

45. Csupán a párázó testemmel, csupasz lélegzetemmel tudtam volna magam igazolni.

165. Ott feküdtem kiterítve.

181. Egy elismerő mosoly még kifért belőlem.
201. Túl voltunk mindazon, ami személyes és szenvedélyes.
265. Azt azonban nem tudtam volna megmondani, hogy a születésem vagy a halálom-e.

 

II 

 

133. Elkísér.

177. Lassan el fogja veszíteni a türelmét.

273. Hiszen világos.
127. Engem legalábbis nem ért felkészületlenül.

131. Olyasmit vettem tudomásul, amit tudtam korábban.

129. Ami végtelenül meglepett.

137. Tudatom szerkezetét átlátja az utolsó gondolat.

21. Ilyenkor az emberek illedelmesen a másik szemébe néznek, sehová máshová.

203. Tudom, hogy mi fog történni, ha akarom, akkor láthatom, hogy mi történik, és jól tudom, hogy mi történt.
155. A szemem is belehunytam, még kevésbé legyek jelen.

71. Több időt nem lett volna érdemes elvesztegetni.

175. Miként kímélhetném meg őt.

175. Legalább az éjszakáját megmenteni.

203. Aha.

209. Egyetlen rövid, billenő mozdulatról van szó.

209. Valahonnan átfordulni, s ezzel valahová kerülni.

211. Átbillenek, belekerülök, holott nincsenek róla fogalmaim, hová, mibe kerültem, belebillenek.

211. Sötéten derengő űrből lök ki az erő, átbillenek valahová, ahol van távolság, nincs levegő, van határvonal, de mindezeknek a dolgoknak nincsenek önálló fogalmai.

73. Holott mindent miattuk csináltam.
121. Jobban észnél voltam, mint bármikor.

103. Amíg ilyen tiszta a tudatom, olyan nagy baj nem lehet.

89. Na jó, mondtam magamban, mint aki véget vet egy átlátszó komédiának.

155. Levegő nem volt.

241. Megakadás.

173. Mintha dadogva jutnánk hozzá az ismert eredményhez.

249. Gyorsan befejeztem hát a megkezdett mondatot.
143. Most következik be.
95. És ezzel új fejezetet nyithatunk.

155. Nem voltam olyan helyzetben, hogy a véleményemről vagy az emócióimról nyilatkozzak, de felfogtam, hogy hová kerültem.

145. Miközben nemcsak tudtam, hogy a „most” és a „bekövetkezés” azt jelenti, hogy meghalok, hanem láttam, amint az élők szakszerűen és szenvedélyesen, boldogtalan közösségük nevében tesznek kísérletet, hogy megtartsanak maguk között.

19. Miként mondtam volna meg neki, hogy nekem sehol nem lenne kellemes, senkivel.
187. Nem szerettem volna túlzó kifejezésekkel riogatni őket, meg nem is volt sok időm a magyarázkodásra.

145. Azzá lesz az én, gondoltam még, ami korábban test nélkül volt és örökké test nélkül marad.

105. Ami elég nagy változás ahhoz, hogy fölizgassa magát miatta az ember.

155. Hogy az Isten bassza meg.

229.

125.

46.
175. Váratlanul lett teljes a csönd.

87. Nem találtam ugyan a szobákban sehol levegőre.

201. Készséggel kiszolgáltatja önmagát, utolsó leheletével még bosszút áll.
19. Kivert a veríték, miközben a számban dolgozott.
55. Jéghideg van önnön forróságod felszínén.

129. Minden eddig érzett érzés és észlelés jelen volt, összes ízével és illatával, habár érezni nem éreztem.

129. Tapintásnak, szaglásnak és ízlelésnek, az egész nagy szenzuális játéknak vége lett.

129. Ami nem azt jelentette, hogy ne maradtak volna telítettek az érzéseim.

129. Láttam.

129. Emlékeztem.

155. Holott nekem szólt, ez világos, beavatott vele, értésemre adta, hogy jóindulattal lesz irántam, bár itt kemény életem lesz.
151. Szégyellje magát, hogy így beszél velem.

153. Nevetgélve hagytak el.
207. Testén keresztül érinthetetlen maradt a lelke.

261. Csak jóval később jöttem rá, hogy mi történt, amikor hazakerültem.

267. Elég furcsa volt.

21. És nem volt vége.

 

III.

 

17. Nem értettem, mi történik.

263. Mintha az agyamban turkálnék, de nem csak nem lelnék a tudott nyomára, hanem azt sem tudnám megmondani, hogy mit kell keresnem.

31. Jól látja az ember, hogy egyetlen okkal nem tudná megmagyarázni magának.

175. Miként kímélhetném meg őt.

175. Végül is sehogy.

81. Annál azért már többre tartja magát az ember, hogy saját egoizmusát, más néven az állatiasságát elfogadja.

177. Kérdeztem, kivel van baja.

251. Hatásosnak bizonyult, tudtam, mit csinálok, meglepettségében felsikoltott a nagy nő.

187. Mintha kissé ijedten, kissé megvetőn azt figyelné, mi ütött belém, miféle meglepetéseket tartogatok még.

253. Még élveztem is a pofátlanságomat.

257. Hivatása szabályai szerint valamit mondott, de láttam a szemén, hogy valójában nem tudja vagy nem akarja megmondani.

255. Mondta, ezzel most ne törődjek.

255. Ne törődjek semmivel, semmivel.

31. Közben kényesen válogat a lehetséges okok között.

31. Vannak kínosabb okok, amelyeket a belső beszéd szabályai szerint önmaga előtt sem merészelne megemlíteni, s így az oksági kapcsolatok sem beláthatók.

255. Semmivel ne törődjek.

255. Közel sem lefutott dolog.

263. Ki tudja.

257. Meggyőző volt a válasza, másként nem válaszolhatott.

31. Helyesebb így tennie, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne.

31. Olyan kifejezések mögé menekül, amelyet mások is használnak és ő is unalomig ismer.

31. Neveltetés mintáit követve, szenvedélyesen ignorálja saját állapotának realitását.

31. Nem képes szétszálazni a külső és belső bonyodalmakat.

71. Megint én vagyok a mértéktelen, ez is megfordult a fejemben, vagy valami kivételes zajlik a világegyetemben.

71. Holott tudtam, hogy nem akarom tudomásul venni, mit érzékelek, s ennyiben tényleg megint mértéktelen vagyok.

139. Nem lehetett evilági tárgy, nem is kerestem, amelyben érezhetővé válhatott volna a végtelen elragadottság, amelyre mindig mértéktelenül vágyakoztam a másokkal megosztott testi létben.

139. Soha nem értem el.

141. E felismeréssel ragad magával.

 

 

IV.

 

11. Már ébredés után észleltem ugyan, hogy semmi nincs a rendjén, de sok dolgom volt a városban, mentem.

91. Néztem az embereket az utcán.

119. Mindenesetre elmentek mellettem az emberek.

117. Jobbára megszakadt a kapcsolatom mindenkivel.

31. Mintha a térdemnek és a bokámnak nem lenne elég tartása a járáshoz.

25. A reggeli kávémon és a cukrászdában elfogyasztott ásványvízen kívül nem volt semmi a gyomromban, mégis mélyről émelyegtem.

79. Forgott a gyomrom, az utolsó pillanatban mindig sikerül nem hánynom.

91. Hallottam a saját elmélyült, gyorsan sípoló lélegzetem.

91. Nem volt levegő a levegőben, ez lett a gondom.

37. Őszintén reméltem ugyan, hogy nem mások szeme láttára fogok a meglepettségtől összecsuklani.

113. Szerencsére nem vették észre.

113. Vagy úgy tettek, mintha nem vennék észre, hogy ne kelljen segíteni.

201. Olyan rosszul azért nem mutathatok.

203. Kínos tévedés.

59. De szívesen vettem volna, ha valaki a segítségemre siet.

59. Bárki.

59. Hol van valaki.

119. És akkor még nem beszéltünk a fájdalomról, de erről nem érdemes beszélni

93. Fájdalmaim alig csillapodtak.

23. A pokol ugató kutyái azt kívánnák, hogy tartsam a szám, ne beszéljek erről.

113. Elég meghökkentő állapot létezni a többiek között.

89. Elkerülhetem a fölösleges felfordulást.

37. Mérlegeltem, mit tehetnék, miként lehetnék úrrá a fájdalmon, hogy elkerüljem a kínos feltűnést és még sokat se kelljen fizetnem.

79. Vagy valamibe rohanjunk bele, legyen nagy csattanás és jöjjön a teljes elsötétedés.

81. Távol lenni mindentől és mindenkitől.

81. Nem gondoltam az égvilágon senkire.

81. Arra sem gondoltam, hogy valakire gondolnom kéne, vagy lenne lény a földön, akire nem gondolok.

119. Minden különösebb türelmetlenség nélkül vonszolódtam, de mint aki alig emlékezik, honnan jön és hová a csudába tart.

69. Nem volt levegő.

79. Sikerült átmenni az udvaron, sikerült a szomszédasszonynak úgy köszönni, hogy ne akarjon velem szót váltani, nehezen, de eljutottam az emeletre, sikerült megtalálni a megfelelő kulcsokat.

81. A rejtekhely biztonsága fontosabb a levegőnél.

65. Itt ültem neveltetésem jéghideg csődjében.

37. Bár a fájdalom nyomában azonnal beáradt egy ismeretlen méretű félelem.

63. Hol a betűket, hol a sorokat nem tudtam egymással összehozni vagy egymástól elválasztani, káprázó foltokban jelentek meg és tűntek el, amin önfegyelemmel vagy a szemüveg mániákus törölgetésével nem lehet segíteni.

29. Úgy harsognak és vonyítanak, hogy ne jussak hozzá a megfelelő mondatokhoz.

255. Vacogtam, rúgtam, csapkodtam, hiába szerettem volna, nem tudtam a végtagjaimat leállítani.

37. Ismeretlen méretű volt a fájdalom.

 

V. 

 

267. Igyekeztem mindent úgy csinálni, hogy elégedettek legyenek velem, de nem voltam itt.

267. Igyekeztem visszatalálni a legegyszerűbb alapműveletekhez, újra megtanulni, amit a siralomvölgyről tudok.

267. Porszívóztam.

255. Immár annak is örültek, hogy akkor a tudatomnál vagyok, nem pusztultak el az agysejtjeim.

77. Önmagamon kívül álltam az örömmel.

267. A por, a szőnyeg, a kárpitok, igyekeztem komolyan venni a reális létüket.

267. Attól kezdve, hogy erőszakosan visszahozzák, semmihez nincs köze az embernek.

271. Tudja, mit kell tenni, hogy elfogadják a többiek, de minden viszonyát önmagán erőszakot téve kell újra létrehoznia.

267. Se a tárgyakhoz, se a többiekhez, se a tudásához, se az élettörténetéhez, semmihez.

267. Vannak emóciók, ha megböki az ujját, akkor fáj, de semmi köze hozzá.

269. Talán az ég illata, az ég színe.

269. Egy növény kontúrjai, Magda parfümjének illatáról a korábbi parfümjének emléke, egy madár röpte, inkább a megfoghatatlan dolgok, különben semmi más, semmi.

283. Sokáig nem mertem kimozdulni a lakásból, mert nehéz volt komolyan venni a dolgok reális létét, ha egyszer ismerni véltem a valóságukat.

263. Elég gondolni rá, és ismét magával ragad.

89. Az érzékelésem zsinórjai oda vannak bekötve, ahol a tudatomnak kéne működnie.

89. Ilyen fájdalom mellett a tudat sem működhet józanon.

67. Nem voltam én, holott elvileg nem láthattam mást, mint a tükörképemet.

71. Vajon fel tudok-e állni még.

 

VI.

 

43. Egy idő után valamivel jobb lett, lépni tudtam.

203. Milyen nevetséges voltam ezzel az egész emberi hiszékenységemmel.

203. Ami nem tölt el örömmel, nem tölt el fájdalommal.

231. Ezt még méricskélte is a tétova tudatom, mert az élmény szokatlansága miatta a magyarázó információk helyét kereste, s az is kérdéses lett, hogy tapasztalatként hová, melyik rekeszbe helyezze el az emlékezetben.

203. Miközben tudatomban még működik az időszámítás, visszanézek rá, amint elkülönített rétegeit és eseményeit épp elhagyom.

225. Még nagy utat, nem tudja megbecsülni, hogy mekkora utat kell odáig megtennie.

225. Az utat nem ismeri, még soha nem tette meg.

233. Nem olyan sürgős, hiszen olyan ütemben és olyan szinteken fogod megfejteni, ahogy az életedtől reálisan távolodsz.

203. Az időtlenségben nincs helye a felejtésnek.

205. De végre tisztán látja át, hiszen az időtlenségben az emlékezésnek sincs helye.

203. De nem is felejtek.

275. Megint egyszer elég volt gondolni rá, hogy magával ragadjon.

209. Előbb megszabadulni az örökös testi érzetektől, aztán megszabadulni a nagyra tartott gondolkodástól.

235. Ennyi új tapasztalat még bőven belefér a tudatomba.

231. Valamelyest még az ironikus látás képessége is megmaradt.

233. Szelíd iróniával visszanézel.

181. Egy elismerő mosoly még kifért belőlem.

199. Nézzük inkább, hogy valóságosan hol vagyunk.

129. Ilyen történet ugyanis nem létezik és nem létezett.

187. Akkor most elmegyek, valójában ezt gondoltam.

89. Kinyitottam.

127. Nem lesz teljesen sötét.

83. Ez is sikerült.

245. Ami azt jelentette, hogy megint itt vagyok.

45. Igen, ez bizony én vagyok.

121. Ez történt velem.

265. Azt azonban nem tudtam volna megmondani, hogy a születésem vagy a halálom-e.

213. Az először és az utoljára nem szétválaszthatók.

33.

Miért?

avagy

Miér?

avagy

Mié?

vagyis

Mi.

Ez egy nyitott kérdés: folyton fennáll, a válasz pedig folyton ugyanaz: csukott száj.

De legalább vagy. Vagy itt vagy, vagy ott vagy, de valahol mindig. Leginkább ott.

És ki a ménköves francos fene tudná megmondani, hogy te neked az ott miért pont sacc/kábé kétszáz kilométert jelöl?!
A gyermekünk Stern Róza lesz.  Rózsaszín fecske lesz a jele. Az enyém sárga csillag volt. Szerelemgyerek. Gyümölcs. Madár. Csillag. Rózsaszín fecske virít majd az ovis takarón, a bögrén, a kabátkája belsejébe írva. Rózsaszín fecske lesz a mellén. A mellkasán. Ott. Azon az oldalt. De nem olyan konkáv. Nem. Ha választhatnék, rózsaszín fecske akarnék lenni. Valaki mellkasán. Inkább mellén. Duzzadnék. Néha. És magamba zuhannék. Ugyanannyiszor. Mert ez az élet. Az élet egy stigma. Maholnap te leszel az. Az élet egy vallomás, meg egy köszönet. Egy nyom valami lepedőn, a gyűrődés jele. Meg a szenvedésé. A szenvedés az emlékezet jele és jelene. Most is. Ezt adom én neked: egy összegyűrt lepedőt, morzsolt könnyekkel, mert az ott, azt tudjuk, hogy ... Itt van ez. Mától. De nekem, Tőled.

Tintanyelvvel írta rám a perzselés illatú köreit. Fent is, lent is. Gabona a szája, liszt a csók, kenyér a tenyér. Elhatalmasodik rajtam az érzés: eggyé akarok válni vele. Szorítom és húzom magamhoz erővel, szerencsétlen már szuszhoz sem jut, küszködik a rá nehezedő kényszerrel. Eggyé akarok válni vele, csak ez jár a fejemben. Ő akarok lenni. Együtt akarok ő lenni. A teből meg az énből legyen egy közös Ő. Csupán egy magyar magánhangzó. Labiális meg magas. Az Ó mélyen van. Legbelül. Ezért akarok néha férfi lenni. Ők ezt érezhetik olyankor: a homonimitást. Mi csak heterogenitást élünk át. Én meg csak mászok rá, mert szabad, ő erős és masszív és úgy tesz, mintha erőlködne, pedig bármikor arrébb lökhetne. És úgy belé bújnék: szó szerint. Bele akarok mászni a bőrébe, vele takaróznék. De valami nem engedi. Ha épp nem vele vagyok, akkor is ezt csinálom: egy párnát teszek meg Őnek és azt ölelgetem, puszilgatom, simogatom, mintha az igazi lenne. És akkor jön egy elnyújtott Ó. A kivetítése ennek az érzelmi kötődésnek, úgy tűnik, hogy minden korban elég jól működik. És képes vagyok órákig egy párnát nyálazni. Egy párnát.

Adatlap adaptáció

avagy

az életem rózsaszín szemüvegen keresztül

*amit egy amputált kezű mosolygós Patrik hűen ábrázol

Fontos tulajdonság, ami sok mindent elárul a jellememről: ropogtatom a fogam. Illetve vagyis na: úgy mondják, hogy csikorgatom. Remélhetőleg nem fog egy csodálatos barátság kibontakozásába állni eme roppant érdekes szabadidős tevékenységem. Bár párom (jól látod, kapcsolatban vagyok, szóval szigorúan barátot keresek) jól tűri. Éjjelente csak néha kérdezi meg, hogy Már megint a fogad? És csupán a harmadiknál emeli fel a hangját. Egy szó, mint száz: nyugodt természetén semmi kifogásolni valóm nincs.

Bölcsész vagyok, de nem várok el túlzott grammarnáciskodást. Nem kell, hogy iszonyat sok ész szoruljon beléd, elég, ha szórakoztató vagy. Ha ezt úgy éred el, hogy baklövések sorozatával fakasztasz hahotára –ómájgád-effekt a szóhasználatomért- akkor az is megteszi. Igen BetterPé, itt rád gondolok.

Egy kis kitételem azért mégis akadna: ne túrd az orrod színházban (moziban nem nézik), és ne kezdj el csellózni temetésen. A macskámat nem rúghatod arrébb, bár nagy valószínűséggel sosem fogod látni, mert nem szeretném, hogy az idegenek csak úgy ki-bejárkáljanak az amúgy is labilis kis lelkivilágába.

Képet pedig nem rakok ki. Nem azért, mert rusnya vagyok… egye fenyő, azért is. Mégis ami sokkal inkább visszaszorít attól, hogy a ,,vállaljuk fel magunkat” mozgalom élére álljak, hogy  nem szeretnék a rossznyelvek prédájává válni. Falun az ilyen gyüttmentekkel így szokás.

Külsőm jellemzése:
Bölcsész vagyok, nem szemüveges.
Csikorgatom a fogam, de nem hiányos a fogsorom. Annyira. Még.
Hajszínem, mint bátyám szeme, kedvemtől függően változik: hol barna, hol vörös. (Félreértés ne essék: tesóm szeme a kék és a zöld között ingázik.)
Sosem tanultam lőni, úszni, focizni, sétálni vagy enni. Ezért lássuk be: nem csoda, hogy egyik sem megy.

Magasságomról annyit szólnék, hogy a Miss Törpe Szépségversenyen a döntőig jutottam (ergo: nem zártak ki).
Kg.: omomom annyi nőiesség azért szorult belém, hogy nem mondom el. Inkább kövér, mint vékony. Teltkarcsúnak nem mondanám magam, mert mellem ugyan nincs. (Különben fogalmam sincs, hogy szerves része-e a dúskeblűség a teltkarcsúságnak.)

Fogalmam sincs mi ütött belém, hogy újra aktív életet élnék ezen a társkeresőn. Bár inkább nevezném valami fészbuk for lezbiön-nek. Az ok talán az lehet, hogy egy hivatalban dolgozok ADMINISZTRATÍV (ugye mennyivel jobban hangzik a titkárnőnél?) munkakörben. Közigazgatási szünet van, így eléggé ráérősek a napjaim. Emiatt alakult úgy, hogy csináltam egy Patrikot is papírból. Bár az alpolgármester lányának készült, ő mégsem fogadta el a magyarázatot, hogy Patriknak azért nincs keze, mert amputálni kellett. Szomorú tény: nem tudok ragasztani, de ezt mégsem vallhattam be egy négyéves kislánynak.

14.

avagy

tüvet a körmöm alá!

Csipkézett fogammal most a párna fülét ráncigálom, mint egy kivert kutya, így az is rojtossá lesz. Csipketerítő. Pedig a te füledre vágyom, arra éhezem. Etióp kisgyerekké válok, s a barátfülét sem eszem. Karmom nincsen: rég elkopott, miközben utánad kapartam. Kaparom az ajtót és a lézerfényt a falról, a kád szélét (ami nincsen), mert elviselhetetlen, hogy nem érinthetlek. A holdat ugatom. Körmöm rútul serceg, hangom már kileheltetett (a lélekkel együtt, mert kimondtam nevemd). Madár csiporászik, öleb(b) vihorászik. Furcsa disszonancia. Nincs létjogosultsága! Nincs pénz a telefonomon. Tele vagyok nincs-csel. Nincs elég merszem leugatni anyám fejét. Félek, hogy feláll a hátán a szőr, úgy fúj majd rám. Ősellenség. Furcsa mutáns vagyok. Vagy örökbe fogadtak.

Fellebegő illatanyag. Még érezlek a párnámon. Azért helyettesít (?). Nem feküdtél sokat rajta. Talán a takarón többet (igazából rajtam). Nem számít. Lehet, hogy a szimatom csal. Vagy az agyam csap be: elraktározott eszenciádat hívja elő újból és újból. És újból. Meg még mindig. Meddig bírja ezt? Mi lesz, ha elfogy?

Ha elfogy… akkor talán majd tudok aludni anélkül, hogy rád gondoljak: úgy. Talán. Majd. Most még határozott is voltam. S ha mégsem így lesz? …

Akkor elrabollak. Megkötözlek. Vakító fényt nyomok a szemedbe, végigmázollak-nyallak vele, hogy lássam. Fényt a vesédbe, az agyadba, de legfőképp a gyomrodba (a keletiek szerint itt lakozik a lélek). Szóval beléd világítok. Kitárulkoztatlak. Szétszedlek és összeraklak, mint egy kirakóst. Pár darabját magamra cserélem, így veled világítok. Világos? S ha meg már nem bírsz szeretni, hagylak elmenni. Csak a lábadat fogom átkarolni, s nyüszíteni, hogy ne tedd. Te levakarsz magadról, mint cipőről a rágót vagy a szart vagy bármi más kellemetlen dolgot, s elrohansz egy másik csont után (ami tán kevésbé lerágott). A szimatom még mindig jó, megtalállak! Esetleg a mancsod nyomát kutatva egy óriási nagyító segítségével (amivel közben hangyákat égetek széjjel áldozatul) lellek meg!

Szeretlek.

Ne kínozz tovább. Ne így tedd! Kérlek, nyomj! Nyomj tűt a körmöm alá. Csipogtass csapot, vagy csöpögtess csacskát (izé…macskát). A fülem kíméld! Hallani akarlak még. A szemem ne szúrd! Szúrj tüvet meg tövet vagy füvet meg fövenyt a bőröm alá. E laza szövet mindent kibír. Csak engedj nézni közben. Lásd az örömkönnyeim, majd szabadíts meg a gonosztól. Temess el így élve, míg gyerek vagyok és nem vétkeztem (sokat). Hisz tiéd a jószág, a hatalom és a dicsőség mindörökkön örökké. Ámen

13.

avagy

pleonasztikus és permanens redundancia a kapitalizmusban

(semmiképp sem szerelmi vallomás)

Göndör ősz fürtök. Igazán mókás. Ázott kutya, lótás futás. Csókolóztunk az esőben, s kikérted magadnak, hogy mással ne tegyem. Mintha olyan lennék… abszolút nincs vízfétisem. Barna őzike szemeid vannak, de hiába mondom, hogy az őszikék becenév tökéletesen illene rád. Ellenérv a nemtetszik, s én továbblépek (talán). Hisz most sem említem meg.

Aztán meg a kínaiba futottunk. Vagy sétáltunk?  Trappolt a lábam a pocsolyában. Meg a szívem is a húzódó bőröm alatt. Mellem növekedett a büszkeségtől, hogy veled vagyok úgy, vagy mert csak mélyebben lélegzem (néha ugyanis elfelejtek melletted, s így igyekszem pótolni az elmulasztott lélegeket). Kifeszített pergamen az emlő. Mint amikor kifeszülök kínomban, s élő keresztté szelídülök. Feszülten figyeltem minden mozdulásod, s néha nem értettem miért komorodsz el. Mondtál valami csacskaságot, de én tovább mosolyogtam. Gyakran sietek, így mindig előrébb járok, de a szívem (fúj de nyálas), szóval magam magaddal vonod a múltba. Most is. Megint nosztalgiázok.

Merengek a kerengőn, s még mindig nem tudom, melyik lukon kell célt találni a 18-as villamoshoz. Megfogod a kezem és vezetsz. Megszoktad már, és ez olyan csodálatos. Szeretem, hogy a hibáimat magától értetődőnek veszed. Azt is szeretem, hogy ennek ellenére segítenél javítani a rajtuk: például tanulni küldesz, majd még másfél órát beszélünk telefonon arról, hogy hiányzunk. Kiszámoltam: egy hiányzol kimondása 1 másodperc. Másfél óra=5400 másodperc, szóval 5400 hiányzol. De ha belevesszük a szüneteket meg az ajj-okat, akkor az nagyjából leredukálódik… igen csekély számra: legyen az 20-30 között. Ha azt is beleszámítjuk, hogy gyakran a szóismétlés elkerülése végett elmondom azt is, hogy szeretlek, akkor a hiányzol ismét csökken, kb. 10-15 darabra. Persze a köszönéseket is kihagytam, de elhanyagolható számadat.

Egy telefonszolgáltató kurva sokat keres a hiányzáson és a szereteten. Ilyenkor telefonszolgáltató akarok lenni. Vagy telefon. Bár irtó undorító lehet két leszbi csöpögése. Szerencsémre ez sem érdekel, mert tényleg hiányzol=akarlak=kellesz=nembíromtovább=szeretlek=kikészítesz=megőrültem=… Hallgatnálak már. Most és mindörökké. Ámen

12.

avagy

aki ELTEsz láb alól

Tételek (Régi magyar irodalom előadás; ELTE)

1. Balassi költészetének utóélete: Gyászkötetek, Balassi kiadások, Balassi utánzók
2. Rimay János költészete
3. Wathay Ferenc és a Fanchali Jób-kódex versei
4. A neosztoicizmus hatása a magyar irodalomban
5. Madách Gáspár, Prágai András, Szepsi Csombor Márton
6. Zsoltárfordítások és gyülekezeti énekek: Bogáti Fazakas, Szenci Molnár, Thordai János
7. Pázmány Péter és az ellenreformáció
8. Protestáns barokk: Debreceni S. János, Borsáti Pál, Miskolci Csulyak István, unitárius szerzők
9. Katolikus barokk: Nyéki Vörös Mátyás, Hajnal Mátyás, Kopcsányi Márton, katolikus énekek
10. Zrínyi epikája
11. Zrínyi lírája és irodalomelméleti nézetei, a kötetkompozíció kérdése, a prózaíró Zrínyi
12. Zrínyi követői
13. A barokk dráma
14. Gyöngyösi István
15. Főúri és közösségi költészet (Beniczky Péter, Petrőczi Kata Szidónia, Koháry István, közköltészet, kuruc költészet)
16. Az önéletírás (Kemény János, Bethlen Miklós, Bethlen Kata)
17. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen
18. Késő-barokk irodalom

Első vizsga: bukás. (Sikertelen beugró).

Következmény:

Kedves Drága Kiss(!) Angyalom,

Tudod, rí ma is János,

S mindjárt kezdem én is,

Mert hát Rimay János

Egy kibaszott fétis

Számodra. Bár Fanchali jóbb lett,

Ne vágj ilyen fancsali képet Fancsali Róbert!

Ha élne ma Madách,

Kiabálna: ma meccs!

Én nem örülök neked Prágai,

Sajnálom, de a Ráday túl drámai,

Mert az árai… Drága mi?.

S van egy tepsi csontos kántor…

Ilyen Szepsi Csombor Márton. (Pont Martonvásáron gépeltem ezt a részt, höhöhö)

Na meg a zsoltárparafrázis!

Jajj! A hideg ráz is!

Beugró?? Nem vok mázlis…

S mit esztek Pázmányon,

Ha nem jártatok Pázmándon?

Ami itt vár rátok nyéki görög mártás

És nem egy Nyéki Vörös Mátyás!

Zrínyi epikája ugyanazt replikálja.

A lírája?

Szegényebb, mint egy koldus irhája.

Vannak rendes követői.

Atom trendet követ ő is.

Tizenhármas. Szerencsétlen barokk dráma.

Anyám kiabál, hogy kell egy marok Ráma.

Áttértünk a kuhnyába.

Ne edd magad hullára!

Itt találod Gyöngyösit,

Aki a húst gyöngyözi,

S mit Vénusszal süt ki,

Szól: ,,Petki!

Ne vedd ki

a sütőből!”

Főúr vagy? Vagy közösséges?

Szerintem csak közönséges.

És Bethlen?

Bent. Lenn.

Kemény,

Mint Jani a hegyről,

Ki beteszi egyből

A Rákóczi-túróst a szájába,

Mert megenné Kelemen a kabátjában,

Jól keres. S ha adják a zsét,

Megkérdezi: ,,Ez neked Mi? Kes?,

S benyomja Ke$$hát,

Mert félti a hasát,

így elkezd rá riszálni,

De köztudott, hogy a Fa lúdjai nem tudnak szállni,

Ezért inkább megették a kAport,

Amit a porta kapott egy torta fejében.

Így hát Kedves Drága Kiss Angyalom,

Okoztad te sok nagy bajom.

Vizsgáztatók… Ismerem mind a hármat.

Ha csak rájuk gondolok, izzadok, mint a harmat.

11.

avagy

hányásadon állunk kis Vuk?

2013-04-12/13

Fénymatag vallomás (Simon Márton - Polaroidok c. kötete segítségével)

126 Kurvára félek.

300 Nem vagyok képes kidobni a kézírását, csak őrizgetem a bevásárlócédulákat.

464 Akkor holnaptól nem vagy és nem vagyok, de most még hadd főzzek vacsorát.

244 Meggyújtom, ide találj.

280 Megint megmérgezett.

174 Veszélyes, mint az evés.

454 Gyomromban egy hal úszkál körbe-körbe. Remegek, mint a föld.

431 És rossz a szívem, ahogy a gyomrom szokott lenni.

255 Eljutni a kellemetlen mondatokig.

041 Sok félreértett tévedés.

342 Puhafedeles hazugságok

480 Meg az örökpanoráma a hibáimra.

216 Volt már ilyen?

403 Őszinte ne legyél, olyat bárki tud.

058 A legkevésbé sem.

383 Csak állni a horzsolódásban.

379 Sötétben végképp nem nézek tükörbe.

447 Attól, hogy a szemem hozzászokik a sötéthez, én még nem tudok.

126 Kurvára félek.

524 Hazudjunk valamit. Ennél bármi jobb.

253 Nekem nem muszáj hazudnod.

254 De a többieknek igen.

308 Én a semmit a te szádból már nem hiszem el.

249 A szavaim nem forgatja ki, csak engem.

326 Egyik bűntudatot a másikért. Mint újratelepíteni egy kertet.

334 A szerelem elmúlik, a bűntudat soha.

371 Ha tudsz más megoldást, mondd.

311 Elmesélhetném csak idézetekkel. Megúszhatnám, hogy beszélni kelljen róla.

423 Vérzik az orrod. Olyan dolgok járnak a fejedben, hogy a vérednek nincs kedve egy térben lenni velük.

469 Azt várják, hogy beszéljek róla; elkezdem a bőrt tépdesni a számról, de nem értik, hogy ez már az.

245 A szám íze, mint egy halotté.

052 Ez mind másképp van, mint gondolod.

493 Valamiért így is, úgy is mindegy lesz.

321 A női sírás szakértője.

359 Őt már rég elfelejtettem, de a lábaira még emlékezni fogok egy darabig.

147 Az a kóbor kutya elvitt mindent, én maradtam csak, a testemmel meg a többi tárggyal.

066 Ettől még nem.

099 Vágyni akar.

387 Hallgatom, mint labda az árnyékát.

168 [két tucat érzelmes közhely helye]

089 A joghurtos pohárba száradt kanál nyugalmával.

426 A hölgy értésemre adja, hogy volna még remény, csak az óraszerkezetből kéne kinyalnom a mézet.

240 Megpróbálni elhinni.

241 Aztán megpróbálni nem hinni el.

188 Mintha egy kihalóban lévő nyelven beszélnénk, egyre kevesebb szó.

497 Csak csönd.

090 Csak nyugodtan, úgyis rosszul fogsz dönteni.

211 Ez mind múlékony. Legalább hasonlít rám.

064 Az élet szép, csak te vagy szar.

252 Felelőtlen vagy.

247 Állat vagy.

296 Szárazkert leszel, ha így folytatod.

065 Az élet szar. Te legalább szép vagy.

231 Nézem a képernyőt, a kedvenc számom megy lenémítva. Rengeteg.

515 És mint egy lekopott klaviatúrán, nem tudom, mi lesz.

295 Megbaszhatom.

039 Hajnalban emlékszem.

110 Félfény.

341 Emberkéz alkotta sötétség.

075 Most nem látnak.

167 Többes szám sötétben.

218 Nézni a kéz

221 Nézni a száj

191 Kezd túl sokat jelenteni ez a kanapé.

497 Csak csönd.

332 Az idő egy szuszogva kocogó, kövér kisfiú.

368 Fogmosás. Sose lesz vége

411 Hidegzuhany. Sose lesz vége

038 Fürdés közben.

217 Zöld, bőrradíros tusfürdő. Szerintem az ilyeneket eleve emléknek gyártják.

298 Öltözködés. Sose lesz vége

369 Véged.

148 A vége a legjobb.

149 A legjobbról nem lehet írni.

413 Fekszel, mint egy telefonfülke kirúgott ablaka.

337 Az élet legfontosabb mondatait fekve mondják.

517 Összetörni az illatot.

528 Van bennem két meztelen ember.

416 Semmiköz.

381 Meg a női pankráció.

220 Nem érek rá, lélegzem.

106 Túl hangosan lélegzem.

350 Pont úgy sípol a tüdőm, mintha sirályok vijjognának.

119 Léleg.

336 Légy szíves, aludj a vállamon.

380 Szép az, amit kinyalnak, aztán összetörnek.

169 Egy ismeretlen tenger íze a nyakadon.

193 Nyálas.

123 A nyál az jó.

408 Folyékony levegő.

056 Izzószaküzlet.

154 Sikolyerdő.

008 Klitorisz.

176 Sziromkiállítás.

377 Mint egy eltévedt búvár.

333 Lelkesen süllyedek.

108 Fogj.

079 A törölköződ akarok lenni.

234 Fejből tudom a bőröd.

109 A hátad.

394 Holdpuha.

454 Gyomromban egy hal úszkál körbe-körbe. Remegek, mint a föld.

238 Aztán összeszedni.

239 Magam.

290 Megismételhetetlen, mint egy esés.

184 Újra és újra. És újra.

242 Elkényeztetsz.

420 Csak képzeld el, mi mindent csináltál már eddig a kezeiddel.

306 Alszunk, a film megy tovább, a gép álmodik helyettünk.

509 Olyasmiket csinálni, amikből fel szoktam ébredni, amikről kiderül, hogy csak álom.

391 Álmodni annyi, mint jelen lenni valahol, ami nincs.

146 Semmi olyat nem keresek, ami létezik.

078 Nem viccelek. Nincs mivel.

050 Azt álmodtam egy ismeretlen nőről, hogy az özvegyem. Szia. Hiányzol.

453 A szomszéd néni kitett egy tányér tejet az ajtaja elé a szellemeknek.

345 Pánikrohamot álmodni.

103 Álmomban is tériszonyom van.

349 Milyen jó, hogy nem látni a korláttól a szakadékot.

046 Mikor az álmaimat emlegetem, legtöbbször hazudok.

526 A reggel előtti fényben

245 A szám íze, mint egy halotté.

434 Négy órát sem aludtam, olyan vagyok, mint a száraz kenyér.

507 Hajnalban kel és ül az ágyon, és retteg, hogy jól vagy.

378 Kiöregedett cirkuszi elefánt; állva alszik, közben is táncol.

037 Álmatlanul, mint egy csokor virág.

346 Aki megnyugtat, mert harapdálja helyettem is a szám.

261 Te vérzel vagy én?

170 A pulton az üres borospoharak, a tenyered nyoma, meg a reggeli fény.

207 Mint egy kitörés, várod, hogy emlék legyek.

448 Ha már úgyse lehet több két ember között, mint időről időre egy soha, különböző hangsúlyokkal. (*Mielőtt félreértenéd kedvesem, én a soha nem akarlak elveszíteni és társaira gondoltam)

468 Málnás depresszió.

338 Szigorúan glükózmentes ostya.

127 Pillacukornak szólítani.

267 Cukorfüggő.

051 Tej.

386 Metaforaszennyezés.

372 Itt az ideje kihányni a linzert.

328 A kávé kijön a nadrágból, a hányás nem.

232 Cetli a tükör mellett: „Mennyire fogom utálni ezt a fürdőszobát, ha egyszer szakítunk.”

384 Smmink.

304 Arcot csinálni.

044 Rúzsba harapni.

139 Önarckép 6 éves kislányként.

016 Most kezd szép lenni.

160 Hányféle remegésre nem gondolok.

019 Meg az elnapolt esték. (*Inkább elestélt napok.)

201 Nosztalgia a jelen iránt.

178 Az ujjaim nyalogatom. Eszembe jutottál.

518 Eszembe jutottál a borotváról.

487 Darázs ül a nyelvemre, ha eszembe jutsz.

339 Egész jól bírom egyébként, csak nem tudom levenni a szemem a kezéről, ahogy a kapaszkodót markolja a villamoson.

128 Egy kéz az kinek a hibája?

130 Felriadsz, és már nincs ott.

492 Akkor se, ott se.

307 Lefagy a redőny.

315 Mostantól fázom.

343 Már nem rágom a körmöm, csak 2 percenként vágom.

126 Kurvára félek.

009 Csöndben, mint egy.

062 Hóesés hangja.

415 Mint egy magányos daru a hóesésben.

483 Ahogy nap nap után fogyatkozol, úgy sötétedik.

175 Csak ne fogyj el.

529 Legszebb az idő, ha vége van.

189 Könyörgöm fogyj el.

069 A végén már minden nap azt hallucináltam, hogy szexel a szomszéd.

476 Szerintem nem.

148 A vége a legjobb.

533 És ezt is megírod?

066 Ettől még nem.

491 Ez nem vers, hogy csak úgy véget érjen.

235 Nem vers, csak tanítom beszélni a szorongásaimat.

149 A legjobbról nem lehet írni.

197 Csak a viharjelzés a sötétben, amikor felhív telefonon az életem.

520 Nevezzük egyéb fogalmak híján életnek.

472 Hogy legyen mire mondani, hiányzik.

376 Egy életre szól, de tekintve az életet, ez nem valami nagy dolog.

313 Van egy medúzafaj, ami konkrétan halhatatlan. Ez kicsit igazságtalan, nem?

164 A minden az kevés.

312 Egy szerelem hány mondat?

087 Van vagy 3000 könyvem. Nem segít.

172 Látod, ez lett belőled is, szavak, pedig tényleg hiányzol.

295 Megbaszhatom.

Szeretlek, NA!

Ja, és:

202 A szeretleken nagyjából azt értem, hogy hiányzol akkor is, ha itt vagy.

034 Nagyon akarok hiányozni.