Egy történet két vége

Avagy

Fagymatag vallomás Nádas Péter Saját halál c. műve alapján

I.

 

213. Az először és az utoljára nem szétválaszthatók.

147. Néhány fontos részlet megértése érdekében azonban vissza kell még térni az előző fejezethez.

35. A lélek emlékezete nélkül a test nem érthető.
27. Fogózkodva az egyik kezemmel, állva olvastam a villamoson.

159. Valaki áthatott a gyönyörű tekintetével.
161. Valójában űzött vad volt, akit a többiek mindennap többször kivernek maguk közül.

161. Mégis azonnal tartottam tőle.

45. A látvány erősebb a testi érzeténél.

177. Van.

183. Nem egyedül van az ember magában.

183. A másik vonzásába kerülök bele, a lelkem visz magával.
203. Egymásba vannak írva.

201. Űrben lebeg.

203. Valami ilyesmi.

203. Semmiféle érzés, ami ez idáig ismerős.
181. Valamit kimozdítottak.

181. Én már mentem el.

45. Csupán a párázó testemmel, csupasz lélegzetemmel tudtam volna magam igazolni.

165. Ott feküdtem kiterítve.

181. Egy elismerő mosoly még kifért belőlem.
201. Túl voltunk mindazon, ami személyes és szenvedélyes.
265. Azt azonban nem tudtam volna megmondani, hogy a születésem vagy a halálom-e.

 

II 

 

133. Elkísér.

177. Lassan el fogja veszíteni a türelmét.

273. Hiszen világos.
127. Engem legalábbis nem ért felkészületlenül.

131. Olyasmit vettem tudomásul, amit tudtam korábban.

129. Ami végtelenül meglepett.

137. Tudatom szerkezetét átlátja az utolsó gondolat.

21. Ilyenkor az emberek illedelmesen a másik szemébe néznek, sehová máshová.

203. Tudom, hogy mi fog történni, ha akarom, akkor láthatom, hogy mi történik, és jól tudom, hogy mi történt.
155. A szemem is belehunytam, még kevésbé legyek jelen.

71. Több időt nem lett volna érdemes elvesztegetni.

175. Miként kímélhetném meg őt.

175. Legalább az éjszakáját megmenteni.

203. Aha.

209. Egyetlen rövid, billenő mozdulatról van szó.

209. Valahonnan átfordulni, s ezzel valahová kerülni.

211. Átbillenek, belekerülök, holott nincsenek róla fogalmaim, hová, mibe kerültem, belebillenek.

211. Sötéten derengő űrből lök ki az erő, átbillenek valahová, ahol van távolság, nincs levegő, van határvonal, de mindezeknek a dolgoknak nincsenek önálló fogalmai.

73. Holott mindent miattuk csináltam.
121. Jobban észnél voltam, mint bármikor.

103. Amíg ilyen tiszta a tudatom, olyan nagy baj nem lehet.

89. Na jó, mondtam magamban, mint aki véget vet egy átlátszó komédiának.

155. Levegő nem volt.

241. Megakadás.

173. Mintha dadogva jutnánk hozzá az ismert eredményhez.

249. Gyorsan befejeztem hát a megkezdett mondatot.
143. Most következik be.
95. És ezzel új fejezetet nyithatunk.

155. Nem voltam olyan helyzetben, hogy a véleményemről vagy az emócióimról nyilatkozzak, de felfogtam, hogy hová kerültem.

145. Miközben nemcsak tudtam, hogy a „most” és a „bekövetkezés” azt jelenti, hogy meghalok, hanem láttam, amint az élők szakszerűen és szenvedélyesen, boldogtalan közösségük nevében tesznek kísérletet, hogy megtartsanak maguk között.

19. Miként mondtam volna meg neki, hogy nekem sehol nem lenne kellemes, senkivel.
187. Nem szerettem volna túlzó kifejezésekkel riogatni őket, meg nem is volt sok időm a magyarázkodásra.

145. Azzá lesz az én, gondoltam még, ami korábban test nélkül volt és örökké test nélkül marad.

105. Ami elég nagy változás ahhoz, hogy fölizgassa magát miatta az ember.

155. Hogy az Isten bassza meg.

229.

125.

46.
175. Váratlanul lett teljes a csönd.

87. Nem találtam ugyan a szobákban sehol levegőre.

201. Készséggel kiszolgáltatja önmagát, utolsó leheletével még bosszút áll.
19. Kivert a veríték, miközben a számban dolgozott.
55. Jéghideg van önnön forróságod felszínén.

129. Minden eddig érzett érzés és észlelés jelen volt, összes ízével és illatával, habár érezni nem éreztem.

129. Tapintásnak, szaglásnak és ízlelésnek, az egész nagy szenzuális játéknak vége lett.

129. Ami nem azt jelentette, hogy ne maradtak volna telítettek az érzéseim.

129. Láttam.

129. Emlékeztem.

155. Holott nekem szólt, ez világos, beavatott vele, értésemre adta, hogy jóindulattal lesz irántam, bár itt kemény életem lesz.
151. Szégyellje magát, hogy így beszél velem.

153. Nevetgélve hagytak el.
207. Testén keresztül érinthetetlen maradt a lelke.

261. Csak jóval később jöttem rá, hogy mi történt, amikor hazakerültem.

267. Elég furcsa volt.

21. És nem volt vége.

 

III.

 

17. Nem értettem, mi történik.

263. Mintha az agyamban turkálnék, de nem csak nem lelnék a tudott nyomára, hanem azt sem tudnám megmondani, hogy mit kell keresnem.

31. Jól látja az ember, hogy egyetlen okkal nem tudná megmagyarázni magának.

175. Miként kímélhetném meg őt.

175. Végül is sehogy.

81. Annál azért már többre tartja magát az ember, hogy saját egoizmusát, más néven az állatiasságát elfogadja.

177. Kérdeztem, kivel van baja.

251. Hatásosnak bizonyult, tudtam, mit csinálok, meglepettségében felsikoltott a nagy nő.

187. Mintha kissé ijedten, kissé megvetőn azt figyelné, mi ütött belém, miféle meglepetéseket tartogatok még.

253. Még élveztem is a pofátlanságomat.

257. Hivatása szabályai szerint valamit mondott, de láttam a szemén, hogy valójában nem tudja vagy nem akarja megmondani.

255. Mondta, ezzel most ne törődjek.

255. Ne törődjek semmivel, semmivel.

31. Közben kényesen válogat a lehetséges okok között.

31. Vannak kínosabb okok, amelyeket a belső beszéd szabályai szerint önmaga előtt sem merészelne megemlíteni, s így az oksági kapcsolatok sem beláthatók.

255. Semmivel ne törődjek.

255. Közel sem lefutott dolog.

263. Ki tudja.

257. Meggyőző volt a válasza, másként nem válaszolhatott.

31. Helyesebb így tennie, mintha minden a lehető legnagyobb rendben lenne.

31. Olyan kifejezések mögé menekül, amelyet mások is használnak és ő is unalomig ismer.

31. Neveltetés mintáit követve, szenvedélyesen ignorálja saját állapotának realitását.

31. Nem képes szétszálazni a külső és belső bonyodalmakat.

71. Megint én vagyok a mértéktelen, ez is megfordult a fejemben, vagy valami kivételes zajlik a világegyetemben.

71. Holott tudtam, hogy nem akarom tudomásul venni, mit érzékelek, s ennyiben tényleg megint mértéktelen vagyok.

139. Nem lehetett evilági tárgy, nem is kerestem, amelyben érezhetővé válhatott volna a végtelen elragadottság, amelyre mindig mértéktelenül vágyakoztam a másokkal megosztott testi létben.

139. Soha nem értem el.

141. E felismeréssel ragad magával.

 

 

IV.

 

11. Már ébredés után észleltem ugyan, hogy semmi nincs a rendjén, de sok dolgom volt a városban, mentem.

91. Néztem az embereket az utcán.

119. Mindenesetre elmentek mellettem az emberek.

117. Jobbára megszakadt a kapcsolatom mindenkivel.

31. Mintha a térdemnek és a bokámnak nem lenne elég tartása a járáshoz.

25. A reggeli kávémon és a cukrászdában elfogyasztott ásványvízen kívül nem volt semmi a gyomromban, mégis mélyről émelyegtem.

79. Forgott a gyomrom, az utolsó pillanatban mindig sikerül nem hánynom.

91. Hallottam a saját elmélyült, gyorsan sípoló lélegzetem.

91. Nem volt levegő a levegőben, ez lett a gondom.

37. Őszintén reméltem ugyan, hogy nem mások szeme láttára fogok a meglepettségtől összecsuklani.

113. Szerencsére nem vették észre.

113. Vagy úgy tettek, mintha nem vennék észre, hogy ne kelljen segíteni.

201. Olyan rosszul azért nem mutathatok.

203. Kínos tévedés.

59. De szívesen vettem volna, ha valaki a segítségemre siet.

59. Bárki.

59. Hol van valaki.

119. És akkor még nem beszéltünk a fájdalomról, de erről nem érdemes beszélni

93. Fájdalmaim alig csillapodtak.

23. A pokol ugató kutyái azt kívánnák, hogy tartsam a szám, ne beszéljek erről.

113. Elég meghökkentő állapot létezni a többiek között.

89. Elkerülhetem a fölösleges felfordulást.

37. Mérlegeltem, mit tehetnék, miként lehetnék úrrá a fájdalmon, hogy elkerüljem a kínos feltűnést és még sokat se kelljen fizetnem.

79. Vagy valamibe rohanjunk bele, legyen nagy csattanás és jöjjön a teljes elsötétedés.

81. Távol lenni mindentől és mindenkitől.

81. Nem gondoltam az égvilágon senkire.

81. Arra sem gondoltam, hogy valakire gondolnom kéne, vagy lenne lény a földön, akire nem gondolok.

119. Minden különösebb türelmetlenség nélkül vonszolódtam, de mint aki alig emlékezik, honnan jön és hová a csudába tart.

69. Nem volt levegő.

79. Sikerült átmenni az udvaron, sikerült a szomszédasszonynak úgy köszönni, hogy ne akarjon velem szót váltani, nehezen, de eljutottam az emeletre, sikerült megtalálni a megfelelő kulcsokat.

81. A rejtekhely biztonsága fontosabb a levegőnél.

65. Itt ültem neveltetésem jéghideg csődjében.

37. Bár a fájdalom nyomában azonnal beáradt egy ismeretlen méretű félelem.

63. Hol a betűket, hol a sorokat nem tudtam egymással összehozni vagy egymástól elválasztani, káprázó foltokban jelentek meg és tűntek el, amin önfegyelemmel vagy a szemüveg mániákus törölgetésével nem lehet segíteni.

29. Úgy harsognak és vonyítanak, hogy ne jussak hozzá a megfelelő mondatokhoz.

255. Vacogtam, rúgtam, csapkodtam, hiába szerettem volna, nem tudtam a végtagjaimat leállítani.

37. Ismeretlen méretű volt a fájdalom.

 

V. 

 

267. Igyekeztem mindent úgy csinálni, hogy elégedettek legyenek velem, de nem voltam itt.

267. Igyekeztem visszatalálni a legegyszerűbb alapműveletekhez, újra megtanulni, amit a siralomvölgyről tudok.

267. Porszívóztam.

255. Immár annak is örültek, hogy akkor a tudatomnál vagyok, nem pusztultak el az agysejtjeim.

77. Önmagamon kívül álltam az örömmel.

267. A por, a szőnyeg, a kárpitok, igyekeztem komolyan venni a reális létüket.

267. Attól kezdve, hogy erőszakosan visszahozzák, semmihez nincs köze az embernek.

271. Tudja, mit kell tenni, hogy elfogadják a többiek, de minden viszonyát önmagán erőszakot téve kell újra létrehoznia.

267. Se a tárgyakhoz, se a többiekhez, se a tudásához, se az élettörténetéhez, semmihez.

267. Vannak emóciók, ha megböki az ujját, akkor fáj, de semmi köze hozzá.

269. Talán az ég illata, az ég színe.

269. Egy növény kontúrjai, Magda parfümjének illatáról a korábbi parfümjének emléke, egy madár röpte, inkább a megfoghatatlan dolgok, különben semmi más, semmi.

283. Sokáig nem mertem kimozdulni a lakásból, mert nehéz volt komolyan venni a dolgok reális létét, ha egyszer ismerni véltem a valóságukat.

263. Elég gondolni rá, és ismét magával ragad.

89. Az érzékelésem zsinórjai oda vannak bekötve, ahol a tudatomnak kéne működnie.

89. Ilyen fájdalom mellett a tudat sem működhet józanon.

67. Nem voltam én, holott elvileg nem láthattam mást, mint a tükörképemet.

71. Vajon fel tudok-e állni még.

 

VI.

 

43. Egy idő után valamivel jobb lett, lépni tudtam.

203. Milyen nevetséges voltam ezzel az egész emberi hiszékenységemmel.

203. Ami nem tölt el örömmel, nem tölt el fájdalommal.

231. Ezt még méricskélte is a tétova tudatom, mert az élmény szokatlansága miatta a magyarázó információk helyét kereste, s az is kérdéses lett, hogy tapasztalatként hová, melyik rekeszbe helyezze el az emlékezetben.

203. Miközben tudatomban még működik az időszámítás, visszanézek rá, amint elkülönített rétegeit és eseményeit épp elhagyom.

225. Még nagy utat, nem tudja megbecsülni, hogy mekkora utat kell odáig megtennie.

225. Az utat nem ismeri, még soha nem tette meg.

233. Nem olyan sürgős, hiszen olyan ütemben és olyan szinteken fogod megfejteni, ahogy az életedtől reálisan távolodsz.

203. Az időtlenségben nincs helye a felejtésnek.

205. De végre tisztán látja át, hiszen az időtlenségben az emlékezésnek sincs helye.

203. De nem is felejtek.

275. Megint egyszer elég volt gondolni rá, hogy magával ragadjon.

209. Előbb megszabadulni az örökös testi érzetektől, aztán megszabadulni a nagyra tartott gondolkodástól.

235. Ennyi új tapasztalat még bőven belefér a tudatomba.

231. Valamelyest még az ironikus látás képessége is megmaradt.

233. Szelíd iróniával visszanézel.

181. Egy elismerő mosoly még kifért belőlem.

199. Nézzük inkább, hogy valóságosan hol vagyunk.

129. Ilyen történet ugyanis nem létezik és nem létezett.

187. Akkor most elmegyek, valójában ezt gondoltam.

89. Kinyitottam.

127. Nem lesz teljesen sötét.

83. Ez is sikerült.

245. Ami azt jelentette, hogy megint itt vagyok.

45. Igen, ez bizony én vagyok.

121. Ez történt velem.

265. Azt azonban nem tudtam volna megmondani, hogy a születésem vagy a halálom-e.

213. Az először és az utoljára nem szétválaszthatók.