1.
avagy
intertextuálj
Ez a bejegyzés már napok óta várat magára, csak
éppen nem tudtam megírni. Nem tudom miért, pedig már jóval korábban sem tudtam miről
fog szólni pontosan.
A sütizésről R-rel V-vel. (Esetleg arról, hogy nem tudok írni és
félek, hogy V. rájön és többet nem beszél velem. Vagy írhattam volna arról is,
hogy mennyire gáz arról írni, hogy nem merek írni. Ja, tényleg semmi értelme.)
Legalább ötödjére századjára állok neki az írásnak, de még most is döcögősen sem megy.
Talán az egyik legnehezebb. Ráadásul ez a fránya 100. 1. bejegyzés. Nem Akartam
értékelést írni a blogról, nem akartam semmit akartam mindent. Nem akartam egy egyszerű, átlagos
bejegyzést. Mégis Ezért ez lett a legnehezebb.
Pedig mindent szépen elterveztem. Kavarognak a gondolatok a fejemben. Mivel az arckönyvben túl direkt lenne ráírni ezzel, s mivel tudom, hogy csak ő fogja olvasni a bejegyzést, így közvetve juttatom tudomására azt, amit és úgy, ahogy:
Elterveztem, hogy írok arról, hogy úgy érzem függök tőle és köszönöm neki, hogy felvilágosított a színekről.
Elterveztem, hogy írok arról, hogy csodálatosan néz ki, mármint: fehér bőr, fekete haj, világos szemek és vörös rúzs. Magamon mindig is utáltam a kontrasztot, de neki iszonyatosan jól áll. (Ahogy a sárga pulcsi is.) (Remélem feltűnt, hogy a vörös és a sárga színek között van ez a bejegyzés: nem hiába!)
Elterveztem, hogy írok a finom sütikről. (A jobb bal oldali az
enyém. Gyorsan eszek na. Direkt lassan ettem, na. A fotózás meg későn jutott eszünkbe végig eszemben volt, még a tonnás fényképezőgépemet is magammal cipeltem... ami lemerült -.-)
Elterveztem, hogy írok a zöldségesnél való szereplésről. Az ánusznarancsról.
Arról, hogy az eladó tuti azt hitte, hogy beszívtunk, mert egyfolytában
nevettünk.Ráadásul pofátlanul visszaraktam egy megfogdosott epret (no de hát rohadt volt). A retek meg nem akar elfogyni.
Elterveztem, hogy írok a versekről és arról, mennyire örülök, hogy örült nekik.
Elterveztem, hogy írok a hazaútról, amikor iszonyatosan fújt a szél és a kezeim
átfagytak. De én egész végig mosolyogtam. Utána pedig bátyámat elkísértem kajázni és végig róla beszéltem.
Tegnapelőtt tartottam egy kisebb összejövetelt a leszbrigáddal. Elég sok mindenre
fel voltam készülve, de ami történt arra nem nagyon.
Nem fogom itt részletezni.
A lényeg, hogy azóta teli vagyok ambivalens érzésekkel. Nem bántam meg semmit.
Sőt, ha tehetném mindent ugyanígy csinálnék. Mégis bűntudatom van. Boldog
voltam, szomorú, szerettem, utáltam.
Ahh érdekes este volt és teli vagyok kérdésekkel, amiket nem akarok/tudok/merek
feltenni az illetékesnek. Nem akarom elveszíteni a barátságát. Fontos nekem.
Egy kérdés azért feltennék. Nem R-nek, hanem az univerzumnak:
Miért nem lehet valami egyszerű? Miért kell mindenbe csavarokat
tenni? MIÉRT? Azt akarom, hogy egyszerű legyen. Csak most az egyszer.
*Kiegészítés: Meg tudsz bocsájtani?
Légyszi.
Használati utasítás: dőlttel szedett részek saját beírások.
Piros részek: javítások.
Ui.: ha van episztola, most már van blogisztola is.
Felhasznált szakirodalom:
