2013. augusztus 27., kedd

Adatlap adaptáció
avagy
az életem rózsaszín szemüvegen keresztül
*amit egy amputált kezű mosolygós Patrik hűen ábrázol



Fontos tulajdonság, ami sok mindent elárul a jellememről: ropogtatom a fogam. Illetve vagyis na: úgy mondják, hogy csikorgatom. Remélhetőleg nem fog egy csodálatos barátság kibontakozásába állni eme roppant érdekes szabadidős tevékenységem. Bár párom (jól látod, kapcsolatban vagyok, szóval szigorúan barátot keresek) jól tűri. Éjjelente csak néha kérdezi meg, hogy Már megint a fogad? És csupán a harmadiknál emeli fel a hangját. Egy szó, mint száz: nyugodt természetén semmi kifogásolni valóm nincs.

Bölcsész vagyok, de nem várok el túlzott grammarnáciskodást. Nem kell, hogy iszonyat sok ész szoruljon beléd, elég, ha szórakoztató vagy. Ha ezt úgy éred el, hogy baklövések sorozatával fakasztasz hahotára –ómájgád-effekt a szóhasználatomért- akkor az is megteszi. Igen BetterPé, itt rád gondolok.

Egy kis kitételem azért mégis akadna: ne túrd az orrod színházban (moziban nem nézik), és ne kezdj el csellózni temetésen. A macskámat nem rúghatod arrébb, bár nagy valószínűséggel sosem fogod látni, mert nem szeretném, hogy az idegenek csak úgy ki-bejárkáljanak az amúgy is labilis kis lelkivilágába.

Képet pedig nem rakok ki. Nem azért, mert rusnya vagyok… egye fenyő, azért is. Mégis ami sokkal inkább visszaszorít attól, hogy a ,,vállaljuk fel magunkat” mozgalom élére álljak, hogy  nem szeretnék a rossznyelvek prédájává válni. Falun az ilyen gyüttmentekkel így szokás.

Külsőm jellemzése:
Bölcsész vagyok, nem szemüveges.
Csikorgatom a fogam, de nem hiányos a fogsorom. Annyira. Még.
Hajszínem, mint bátyám szeme, kedvemtől függően változik: hol barna, hol vörös. (Félreértés ne essék: tesóm szeme a kék és a zöld között ingázik.)
Sosem tanultam lőni, úszni, focizni, sétálni vagy enni. Ezért lássuk be: nem csoda, hogy egyik sem megy.
Magasságomról annyit szólnék, hogy a Miss Törpe Szépségversenyen a döntőig jutottam (ergo: nem zártak ki).
Kg.: omomom annyi nőiesség azért szorult belém, hogy nem mondom el. Inkább kövér, mint vékony. Teltkarcsúnak nem mondanám magam, mert mellem ugyan nincs. (Különben fogalmam sincs, hogy szerves része-e a dúskeblűség a teltkarcsúságnak.)


Fogalmam sincs mi ütött belém, hogy újra aktív életet élnék ezen a társkeresőn. Bár inkább nevezném valami fészbuk for lezbiön-nek. Az ok talán az lehet, hogy egy hivatalban dolgozok ADMINISZTRATÍV (ugye mennyivel jobban hangzik a titkárnőnél?) munkakörben. Közigazgatási szünet van, így eléggé ráérősek a napjaim. Emiatt alakult úgy, hogy csináltam egy Patrikot is papírból. Bár az alpolgármester lányának készült, ő mégsem fogadta el a magyarázatot, hogy Patriknak azért nincs keze, mert amputálni kellett. Szomorú tény: nem tudok ragasztani, de ezt mégsem vallhattam be egy négyéves kislánynak.