14.

avagy

tüvet a körmöm alá!

Csipkézett fogammal most a párna fülét ráncigálom, mint egy kivert kutya, így az is rojtossá lesz. Csipketerítő. Pedig a te füledre vágyom, arra éhezem. Etióp kisgyerekké válok, s a barátfülét sem eszem. Karmom nincsen: rég elkopott, miközben utánad kapartam. Kaparom az ajtót és a lézerfényt a falról, a kád szélét (ami nincsen), mert elviselhetetlen, hogy nem érinthetlek. A holdat ugatom. Körmöm rútul serceg, hangom már kileheltetett (a lélekkel együtt, mert kimondtam nevemd). Madár csiporászik, öleb(b) vihorászik. Furcsa disszonancia. Nincs létjogosultsága! Nincs pénz a telefonomon. Tele vagyok nincs-csel. Nincs elég merszem leugatni anyám fejét. Félek, hogy feláll a hátán a szőr, úgy fúj majd rám. Ősellenség. Furcsa mutáns vagyok. Vagy örökbe fogadtak.

Fellebegő illatanyag. Még érezlek a párnámon. Azért helyettesít (?). Nem feküdtél sokat rajta. Talán a takarón többet (igazából rajtam). Nem számít. Lehet, hogy a szimatom csal. Vagy az agyam csap be: elraktározott eszenciádat hívja elő újból és újból. És újból. Meg még mindig. Meddig bírja ezt? Mi lesz, ha elfogy?

Ha elfogy… akkor talán majd tudok aludni anélkül, hogy rád gondoljak: úgy. Talán. Majd. Most még határozott is voltam. S ha mégsem így lesz? …

Akkor elrabollak. Megkötözlek. Vakító fényt nyomok a szemedbe, végigmázollak-nyallak vele, hogy lássam. Fényt a vesédbe, az agyadba, de legfőképp a gyomrodba (a keletiek szerint itt lakozik a lélek). Szóval beléd világítok. Kitárulkoztatlak. Szétszedlek és összeraklak, mint egy kirakóst. Pár darabját magamra cserélem, így veled világítok. Világos? S ha meg már nem bírsz szeretni, hagylak elmenni. Csak a lábadat fogom átkarolni, s nyüszíteni, hogy ne tedd. Te levakarsz magadról, mint cipőről a rágót vagy a szart vagy bármi más kellemetlen dolgot, s elrohansz egy másik csont után (ami tán kevésbé lerágott). A szimatom még mindig jó, megtalállak! Esetleg a mancsod nyomát kutatva egy óriási nagyító segítségével (amivel közben hangyákat égetek széjjel áldozatul) lellek meg!

Szeretlek.

Ne kínozz tovább. Ne így tedd! Kérlek, nyomj! Nyomj tűt a körmöm alá. Csipogtass csapot, vagy csöpögtess csacskát (izé…macskát). A fülem kíméld! Hallani akarlak még. A szemem ne szúrd! Szúrj tüvet meg tövet vagy füvet meg fövenyt a bőröm alá. E laza szövet mindent kibír. Csak engedj nézni közben. Lásd az örömkönnyeim, majd szabadíts meg a gonosztól. Temess el így élve, míg gyerek vagyok és nem vétkeztem (sokat). Hisz tiéd a jószág, a hatalom és a dicsőség mindörökkön örökké. Ámen

13.

avagy

pleonasztikus és permanens redundancia a kapitalizmusban

(semmiképp sem szerelmi vallomás)

Göndör ősz fürtök. Igazán mókás. Ázott kutya, lótás futás. Csókolóztunk az esőben, s kikérted magadnak, hogy mással ne tegyem. Mintha olyan lennék… abszolút nincs vízfétisem. Barna őzike szemeid vannak, de hiába mondom, hogy az őszikék becenév tökéletesen illene rád. Ellenérv a nemtetszik, s én továbblépek (talán). Hisz most sem említem meg.

Aztán meg a kínaiba futottunk. Vagy sétáltunk?  Trappolt a lábam a pocsolyában. Meg a szívem is a húzódó bőröm alatt. Mellem növekedett a büszkeségtől, hogy veled vagyok úgy, vagy mert csak mélyebben lélegzem (néha ugyanis elfelejtek melletted, s így igyekszem pótolni az elmulasztott lélegeket). Kifeszített pergamen az emlő. Mint amikor kifeszülök kínomban, s élő keresztté szelídülök. Feszülten figyeltem minden mozdulásod, s néha nem értettem miért komorodsz el. Mondtál valami csacskaságot, de én tovább mosolyogtam. Gyakran sietek, így mindig előrébb járok, de a szívem (fúj de nyálas), szóval magam magaddal vonod a múltba. Most is. Megint nosztalgiázok.

Merengek a kerengőn, s még mindig nem tudom, melyik lukon kell célt találni a 18-as villamoshoz. Megfogod a kezem és vezetsz. Megszoktad már, és ez olyan csodálatos. Szeretem, hogy a hibáimat magától értetődőnek veszed. Azt is szeretem, hogy ennek ellenére segítenél javítani a rajtuk: például tanulni küldesz, majd még másfél órát beszélünk telefonon arról, hogy hiányzunk. Kiszámoltam: egy hiányzol kimondása 1 másodperc. Másfél óra=5400 másodperc, szóval 5400 hiányzol. De ha belevesszük a szüneteket meg az ajj-okat, akkor az nagyjából leredukálódik… igen csekély számra: legyen az 20-30 között. Ha azt is beleszámítjuk, hogy gyakran a szóismétlés elkerülése végett elmondom azt is, hogy szeretlek, akkor a hiányzol ismét csökken, kb. 10-15 darabra. Persze a köszönéseket is kihagytam, de elhanyagolható számadat.

Egy telefonszolgáltató kurva sokat keres a hiányzáson és a szereteten. Ilyenkor telefonszolgáltató akarok lenni. Vagy telefon. Bár irtó undorító lehet két leszbi csöpögése. Szerencsémre ez sem érdekel, mert tényleg hiányzol=akarlak=kellesz=nembíromtovább=szeretlek=kikészítesz=megőrültem=… Hallgatnálak már. Most és mindörökké. Ámen