2013. november 29., péntek

33.
Miért?
avagy
Miér?
avagy
Mié?
vagyis
Mi.



Ez egy nyitott kérdés: folyton fennáll, a válasz pedig folyton ugyanaz: csukott száj.
De legalább vagy. Vagy itt vagy, vagy ott vagy, de valahol mindig. Leginkább ott.
És ki a ménköves francos fene tudná megmondani, hogy te neked az ott miért pont sacc/kábé kétszáz kilométert jelöl?!
A gyermekünk Stern Róza lesz.  Rózsaszín fecske lesz a jele. Az enyém sárga csillag volt. Szerelemgyerek. Gyümölcs. Madár. Csillag. Rózsaszín fecske virít majd az ovis takarón, a bögrén, a kabátkája belsejébe írva. Rózsaszín fecske lesz a mellén. A mellkasán. Ott. Azon az oldalt. De nem olyan konkáv. Nem. Ha választhatnék, rózsaszín fecske akarnék lenni. Valaki mellkasán. Inkább mellén. Duzzadnék. Néha. És magamba zuhannék. Ugyanannyiszor. Mert ez az élet. Az élet egy stigma. Maholnap te leszel az. Az élet egy vallomás, meg egy köszönet. Egy nyom valami lepedőn, a gyűrődés jele. Meg a szenvedésé. A szenvedés az emlékezet jele és jelene. Most is. Ezt adom én neked: egy összegyűrt lepedőt, morzsolt könnyekkel, mert az ott, azt tudjuk, hogy ... Itt van ez. Mától. De nekem, Tőled.


Tintanyelvvel írta rám a perzselés illatú köreit. Fent is, lent is. Gabona a szája, liszt a csók, kenyér a tenyér. Elhatalmasodik rajtam az érzés: eggyé akarok válni vele. Szorítom és húzom magamhoz erővel, szerencsétlen már szuszhoz sem jut, küszködik a rá nehezedő kényszerrel. Eggyé akarok válni vele, csak ez jár a fejemben. Ő akarok lenni. Együtt akarok ő lenni. A teből meg az énből legyen egy közös Ő. Csupán egy magyar magánhangzó. Labiális meg magas. Az Ó mélyen van. Legbelül. Ezért akarok néha férfi lenni. Ők ezt érezhetik olyankor: a homonimitást. Mi csak heterogenitást élünk át. Én meg csak mászok rá, mert szabad, ő erős és masszív és úgy tesz, mintha erőlködne, pedig bármikor arrébb lökhetne. És úgy belé bújnék: szó szerint. Bele akarok mászni a bőrébe, vele takaróznék. De valami nem engedi. Ha épp nem vele vagyok, akkor is ezt csinálom: egy párnát teszek meg Őnek és azt ölelgetem, puszilgatom, simogatom, mintha az igazi lenne. És akkor jön egy elnyújtott Ó. A kivetítése ennek az érzelmi kötődésnek, úgy tűnik, hogy minden korban elég jól működik. És képes vagyok órákig egy párnát nyálazni. Egy párnát.



2013. augusztus 27., kedd

Adatlap adaptáció
avagy
az életem rózsaszín szemüvegen keresztül
*amit egy amputált kezű mosolygós Patrik hűen ábrázol



Fontos tulajdonság, ami sok mindent elárul a jellememről: ropogtatom a fogam. Illetve vagyis na: úgy mondják, hogy csikorgatom. Remélhetőleg nem fog egy csodálatos barátság kibontakozásába állni eme roppant érdekes szabadidős tevékenységem. Bár párom (jól látod, kapcsolatban vagyok, szóval szigorúan barátot keresek) jól tűri. Éjjelente csak néha kérdezi meg, hogy Már megint a fogad? És csupán a harmadiknál emeli fel a hangját. Egy szó, mint száz: nyugodt természetén semmi kifogásolni valóm nincs.

Bölcsész vagyok, de nem várok el túlzott grammarnáciskodást. Nem kell, hogy iszonyat sok ész szoruljon beléd, elég, ha szórakoztató vagy. Ha ezt úgy éred el, hogy baklövések sorozatával fakasztasz hahotára –ómájgád-effekt a szóhasználatomért- akkor az is megteszi. Igen BetterPé, itt rád gondolok.

Egy kis kitételem azért mégis akadna: ne túrd az orrod színházban (moziban nem nézik), és ne kezdj el csellózni temetésen. A macskámat nem rúghatod arrébb, bár nagy valószínűséggel sosem fogod látni, mert nem szeretném, hogy az idegenek csak úgy ki-bejárkáljanak az amúgy is labilis kis lelkivilágába.

Képet pedig nem rakok ki. Nem azért, mert rusnya vagyok… egye fenyő, azért is. Mégis ami sokkal inkább visszaszorít attól, hogy a ,,vállaljuk fel magunkat” mozgalom élére álljak, hogy  nem szeretnék a rossznyelvek prédájává válni. Falun az ilyen gyüttmentekkel így szokás.

Külsőm jellemzése:
Bölcsész vagyok, nem szemüveges.
Csikorgatom a fogam, de nem hiányos a fogsorom. Annyira. Még.
Hajszínem, mint bátyám szeme, kedvemtől függően változik: hol barna, hol vörös. (Félreértés ne essék: tesóm szeme a kék és a zöld között ingázik.)
Sosem tanultam lőni, úszni, focizni, sétálni vagy enni. Ezért lássuk be: nem csoda, hogy egyik sem megy.
Magasságomról annyit szólnék, hogy a Miss Törpe Szépségversenyen a döntőig jutottam (ergo: nem zártak ki).
Kg.: omomom annyi nőiesség azért szorult belém, hogy nem mondom el. Inkább kövér, mint vékony. Teltkarcsúnak nem mondanám magam, mert mellem ugyan nincs. (Különben fogalmam sincs, hogy szerves része-e a dúskeblűség a teltkarcsúságnak.)


Fogalmam sincs mi ütött belém, hogy újra aktív életet élnék ezen a társkeresőn. Bár inkább nevezném valami fészbuk for lezbiön-nek. Az ok talán az lehet, hogy egy hivatalban dolgozok ADMINISZTRATÍV (ugye mennyivel jobban hangzik a titkárnőnél?) munkakörben. Közigazgatási szünet van, így eléggé ráérősek a napjaim. Emiatt alakult úgy, hogy csináltam egy Patrikot is papírból. Bár az alpolgármester lányának készült, ő mégsem fogadta el a magyarázatot, hogy Patriknak azért nincs keze, mert amputálni kellett. Szomorú tény: nem tudok ragasztani, de ezt mégsem vallhattam be egy négyéves kislánynak.

2013. május 8., szerda


14.
avagy
tüvet a körmöm alá!




Csipkézett fogammal most a párna fülét ráncigálom, mint egy kivert kutya, így az is rojtossá lesz. Csipketerítő. Pedig a te füledre vágyom, arra éhezem. Etióp kisgyerekké válok, s a barátfülét sem eszem. Karmom nincsen: rég elkopott, miközben utánad kapartam. Kaparom az ajtót és a lézerfényt a falról, a kád szélét (ami nincsen), mert elviselhetetlen, hogy nem érinthetlek. A holdat ugatom. Körmöm rútul serceg, hangom már kileheltetett (a lélekkel együtt, mert kimondtam nevemd). Madár csiporászik, öleb(b) vihorászik. Furcsa disszonancia. Nincs létjogosultsága! Nincs pénz a telefonomon. Tele vagyok nincs-csel. Nincs elég merszem leugatni anyám fejét. Félek, hogy feláll a hátán a szőr, úgy fúj majd rám. Ősellenség. Furcsa mutáns vagyok. Vagy örökbe fogadtak.
Fellebegő illatanyag. Még érezlek a párnámon. Azért helyettesít (?). Nem feküdtél sokat rajta. Talán a takarón többet (igazából rajtam). Nem számít. Lehet, hogy a szimatom csal. Vagy az agyam csap be: elraktározott eszenciádat hívja elő újból és újból. És újból. Meg még mindig. Meddig bírja ezt? Mi lesz, ha elfogy?
Ha elfogy… akkor talán majd tudok aludni anélkül, hogy rád gondoljak: úgy. Talán. Majd. Most még határozott is voltam. S ha mégsem így lesz? …
Akkor elrabollak. Megkötözlek. Vakító fényt nyomok a szemedbe, végigmázollak-nyallak vele, hogy lássam. Fényt a vesédbe, az agyadba, de legfőképp a gyomrodba (a keletiek szerint itt lakozik a lélek). Szóval beléd világítok. Kitárulkoztatlak. Szétszedlek és összeraklak, mint egy kirakóst. Pár darabját magamra cserélem, így veled világítok. Világos? S ha meg már nem bírsz szeretni, hagylak elmenni. Csak a lábadat fogom átkarolni, s nyüszíteni, hogy ne tedd. Te levakarsz magadról, mint cipőről a rágót vagy a szart vagy bármi más kellemetlen dolgot, s elrohansz egy másik csont után (ami tán kevésbé lerágott). A szimatom még mindig jó, megtalállak! Esetleg a mancsod nyomát kutatva egy óriási nagyító segítségével (amivel közben hangyákat égetek széjjel áldozatul) lellek meg!

Szeretlek.

Ne kínozz tovább. Ne így tedd! Kérlek, nyomj! Nyomj tűt a körmöm alá. Csipogtass csapot, vagy csöpögtess csacskát (izé…macskát). A fülem kíméld! Hallani akarlak még. A szemem ne szúrd! Szúrj tüvet meg tövet vagy füvet meg fövenyt a bőröm alá. E laza szövet mindent kibír. Csak engedj nézni közben. Lásd az örömkönnyeim, majd szabadíts meg a gonosztól. Temess el így élve, míg gyerek vagyok és nem vétkeztem (sokat). Hisz tiéd a jószág, a hatalom és a dicsőség mindörökkön örökké. Ámen

2013. május 6., hétfő


13.
avagy
pleonasztikus és permanens redundancia a kapitalizmusban
(semmiképp sem szerelmi vallomás)


Göndör ősz fürtök. Igazán mókás. Ázott kutya, lótás futás. Csókolóztunk az esőben, s kikérted magadnak, hogy mással ne tegyem. Mintha olyan lennék… abszolút nincs vízfétisem. Barna őzike szemeid vannak, de hiába mondom, hogy az őszikék becenév tökéletesen illene rád. Ellenérv a nemtetszik, s én továbblépek (talán). Hisz most sem említem meg.
Aztán meg a kínaiba futottunk. Vagy sétáltunk?  Trappolt a lábam a pocsolyában. Meg a szívem is a húzódó bőröm alatt. Mellem növekedett a büszkeségtől, hogy veled vagyok úgy, vagy mert csak mélyebben lélegzem (néha ugyanis elfelejtek melletted, s így igyekszem pótolni az elmulasztott lélegeket). Kifeszített pergamen az emlő. Mint amikor kifeszülök kínomban, s élő keresztté szelídülök. Feszülten figyeltem minden mozdulásod, s néha nem értettem miért komorodsz el. Mondtál valami csacskaságot, de én tovább mosolyogtam. Gyakran sietek, így mindig előrébb járok, de a szívem (fúj de nyálas), szóval magam magaddal vonod a múltba. Most is. Megint nosztalgiázok.
Merengek a kerengőn, s még mindig nem tudom, melyik lukon kell célt találni a 18-as villamoshoz. Megfogod a kezem és vezetsz. Megszoktad már, és ez olyan csodálatos. Szeretem, hogy a hibáimat magától értetődőnek veszed. Azt is szeretem, hogy ennek ellenére segítenél javítani a rajtuk: például tanulni küldesz, majd még másfél órát beszélünk telefonon arról, hogy hiányzunk. Kiszámoltam: egy hiányzol kimondása 1 másodperc. Másfél óra=5400 másodperc, szóval 5400 hiányzol. De ha belevesszük a szüneteket meg az ajj-okat, akkor az nagyjából leredukálódik… igen csekély számra: legyen az 20-30 között. Ha azt is beleszámítjuk, hogy gyakran a szóismétlés elkerülése végett elmondom azt is, hogy szeretlek, akkor a hiányzol ismét csökken, kb. 10-15 darabra. Persze a köszönéseket is kihagytam, de elhanyagolható számadat.
Egy telefonszolgáltató kurva sokat keres a hiányzáson és a szereteten. Ilyenkor telefonszolgáltató akarok lenni. Vagy telefon. Bár irtó undorító lehet két leszbi csöpögése. Szerencsémre ez sem érdekel, mert tényleg hiányzol=akarlak=kellesz=nembíromtovább=szeretlek=kikészítesz=megőrültem=… Hallgatnálak már. Most és mindörökké. Ámen



2013. április 22., hétfő

12.
avagy
aki ELTEsz láb alól



Tételek (Régi magyar irodalom előadás; ELTE)

1. Balassi költészetének utóélete: Gyászkötetek, Balassi kiadások, Balassi utánzók
2. Rimay János költészete
3. Wathay Ferenc és a Fanchali Jób-kódex versei
4. A neosztoicizmus hatása a magyar irodalomban
5. Madách Gáspár, Prágai András, Szepsi Csombor Márton
6. Zsoltárfordítások és gyülekezeti énekek: Bogáti Fazakas, Szenci Molnár, Thordai János
7. Pázmány Péter és az ellenreformáció
8. Protestáns barokk: Debreceni S. János, Borsáti Pál, Miskolci Csulyak István, unitárius szerzők
9. Katolikus barokk: Nyéki Vörös Mátyás, Hajnal Mátyás, Kopcsányi Márton, katolikus énekek
10. Zrínyi epikája
11. Zrínyi lírája és irodalomelméleti nézetei, a kötetkompozíció kérdése, a prózaíró Zrínyi
12. Zrínyi követői
13. A barokk dráma
14. Gyöngyösi István
15. Főúri és közösségi költészet (Beniczky Péter, Petrőczi Kata Szidónia, Koháry István, közköltészet, kuruc költészet)
16. Az önéletírás (Kemény János, Bethlen Miklós, Bethlen Kata)
17. Rákóczi Ferenc és Mikes Kelemen
18. Késő-barokk irodalom

Első vizsga: bukás. (Sikertelen beugró).

Következmény:

Kedves Drága Kiss(!) Angyalom,
Tudod, rí ma is János,
S mindjárt kezdem én is,
Mert hát Rimay János
Egy kibaszott fétis
Számodra. Bár Fanchali jóbb lett,
Ne vágj ilyen fancsali képet Fancsali Róbert!
Ha élne ma Madách,
Kiabálna: ma meccs!
Én nem örülök neked Prágai,
Sajnálom, de a Ráday túl drámai,
Mert az árai… Drága mi?.
S van egy tepsi csontos kántor…
Ilyen Szepsi Csombor Márton. (Pont Martonvásáron gépeltem ezt a részt, höhöhö)
Na meg a zsoltárparafrázis!
Jajj! A hideg ráz is!
Beugró?? Nem vok mázlis…
S mit esztek Pázmányon,
Ha nem jártatok Pázmándon?
Ami itt vár rátok nyéki görög mártás
És nem egy Nyéki Vörös Mátyás!
Zrínyi epikája ugyanazt replikálja.
A lírája?
Szegényebb, mint egy koldus irhája.
Vannak rendes követői.
Atom trendet követ ő is.
Tizenhármas. Szerencsétlen barokk dráma.
Anyám kiabál, hogy kell egy marok Ráma.
Áttértünk a kuhnyába.
Ne edd magad hullára!
Itt találod Gyöngyösit,
Aki a húst gyöngyözi,
S mit Vénusszal süt ki,
Szól: ,,Petki!
Ne vedd ki
a sütőből!”
Főúr vagy? Vagy közösséges?
Szerintem csak közönséges.
És Bethlen?
Bent. Lenn.
Kemény,
Mint Jani a hegyről,
Ki beteszi egyből
A Rákóczi-túróst a szájába,
Mert megenné Kelemen a kabátjában,
Jól keres. S ha adják a zsét,
Megkérdezi: ,,Ez neked Mi? Kes?,
S benyomja Ke$$hát,
Mert félti a hasát,
így elkezd rá riszálni,
De köztudott, hogy a Fa lúdjai nem tudnak szállni,
Ezért inkább megették a kAport,
Amit a porta kapott egy torta fejében.
Így hát Kedves Drága Kiss Angyalom,
Okoztad te sok nagy bajom.
Vizsgáztatók… Ismerem mind a hármat.
Ha csak rájuk gondolok, izzadok, mint a harmat.

2013. április 21., vasárnap

11.
avagy
hányásadon állunk kis Vuk?



2013-04-12/13

Fénymatag vallomás (Simon Márton - Polaroidok c. kötete segítségével)

126 Kurvára félek.
300 Nem vagyok képes kidobni a kézírását, csak őrizgetem a bevásárlócédulákat.
464 Akkor holnaptól nem vagy és nem vagyok, de most még hadd főzzek vacsorát.
244 Meggyújtom, ide találj.
280 Megint megmérgezett.
174 Veszélyes, mint az evés.
454 Gyomromban egy hal úszkál körbe-körbe. Remegek, mint a föld.
431 És rossz a szívem, ahogy a gyomrom szokott lenni.
255 Eljutni a kellemetlen mondatokig.
041 Sok félreértett tévedés.
342 Puhafedeles hazugságok
480 Meg az örökpanoráma a hibáimra.
216 Volt már ilyen?
403 Őszinte ne legyél, olyat bárki tud.
058 A legkevésbé sem.
383 Csak állni a horzsolódásban.
379 Sötétben végképp nem nézek tükörbe.
447 Attól, hogy a szemem hozzászokik a sötéthez, én még nem tudok.
126 Kurvára félek.
524 Hazudjunk valamit. Ennél bármi jobb.
253 Nekem nem muszáj hazudnod.
254 De a többieknek igen.
308 Én a semmit a te szádból már nem hiszem el.
249 A szavaim nem forgatja ki, csak engem.
326 Egyik bűntudatot a másikért. Mint újratelepíteni egy kertet.
334 A szerelem elmúlik, a bűntudat soha.
371 Ha tudsz más megoldást, mondd.
311 Elmesélhetném csak idézetekkel. Megúszhatnám, hogy beszélni kelljen róla.
423 Vérzik az orrod. Olyan dolgok járnak a fejedben, hogy a vérednek nincs kedve egy térben lenni velük.
469 Azt várják, hogy beszéljek róla; elkezdem a bőrt tépdesni a számról, de nem értik, hogy ez már az.
245 A szám íze, mint egy halotté.
052 Ez mind másképp van, mint gondolod.
493 Valamiért így is, úgy is mindegy lesz.
321 A női sírás szakértője.
359 Őt már rég elfelejtettem, de a lábaira még emlékezni fogok egy darabig.
147 Az a kóbor kutya elvitt mindent, én maradtam csak, a testemmel meg a többi tárggyal.
066 Ettől még nem.
099 Vágyni akar.
387 Hallgatom, mint labda az árnyékát.
168 [két tucat érzelmes közhely helye]
089 A joghurtos pohárba száradt kanál nyugalmával.
426 A hölgy értésemre adja, hogy volna még remény, csak az óraszerkezetből kéne kinyalnom a mézet.
240 Megpróbálni elhinni.
241 Aztán megpróbálni nem hinni el.
188 Mintha egy kihalóban lévő nyelven beszélnénk, egyre kevesebb szó.
497 Csak csönd.
090 Csak nyugodtan, úgyis rosszul fogsz dönteni.
211 Ez mind múlékony. Legalább hasonlít rám.
064 Az élet szép, csak te vagy szar.
252 Felelőtlen vagy.
247 Állat vagy.
296 Szárazkert leszel, ha így folytatod.
065 Az élet szar. Te legalább szép vagy.
231 Nézem a képernyőt, a kedvenc számom megy lenémítva. Rengeteg.
515 És mint egy lekopott klaviatúrán, nem tudom, mi lesz.
295 Megbaszhatom.

039 Hajnalban emlékszem.
110 Félfény.
341 Emberkéz alkotta sötétség.
075 Most nem látnak.
167 Többes szám sötétben.
218 Nézni a kéz
221 Nézni a száj
191 Kezd túl sokat jelenteni ez a kanapé.
497 Csak csönd.
332 Az idő egy szuszogva kocogó, kövér kisfiú.
368 Fogmosás. Sose lesz vége
411 Hidegzuhany. Sose lesz vége
038 Fürdés közben.
217 Zöld, bőrradíros tusfürdő. Szerintem az ilyeneket eleve emléknek gyártják.
298 Öltözködés. Sose lesz vége
369 Véged.
148 A vége a legjobb.
149 A legjobbról nem lehet írni.
413 Fekszel, mint egy telefonfülke kirúgott ablaka.
337 Az élet legfontosabb mondatait fekve mondják.
517 Összetörni az illatot.
528 Van bennem két meztelen ember.
416 Semmiköz.
381 Meg a női pankráció.
220 Nem érek rá, lélegzem.
106 Túl hangosan lélegzem.
350 Pont úgy sípol a tüdőm, mintha sirályok vijjognának.
119 Léleg.
336 Légy szíves, aludj a vállamon.
380 Szép az, amit kinyalnak, aztán összetörnek.
169 Egy ismeretlen tenger íze a nyakadon.
193 Nyálas.
123 A nyál az jó.
408 Folyékony levegő.
056 Izzószaküzlet.
154 Sikolyerdő.
008 Klitorisz.
176 Sziromkiállítás.
377 Mint egy eltévedt búvár.
333 Lelkesen süllyedek.
108 Fogj.
079 A törölköződ akarok lenni.
234 Fejből tudom a bőröd.
109 A hátad.
394 Holdpuha.
454 Gyomromban egy hal úszkál körbe-körbe. Remegek, mint a föld.
238 Aztán összeszedni.
239 Magam.
290 Megismételhetetlen, mint egy esés.
184 Újra és újra. És újra.
242 Elkényeztetsz.
420 Csak képzeld el, mi mindent csináltál már eddig a kezeiddel.
306 Alszunk, a film megy tovább, a gép álmodik helyettünk.
509 Olyasmiket csinálni, amikből fel szoktam ébredni, amikről kiderül, hogy csak álom.
391 Álmodni annyi, mint jelen lenni valahol, ami nincs.
146 Semmi olyat nem keresek, ami létezik.
078 Nem viccelek. Nincs mivel.
050 Azt álmodtam egy ismeretlen nőről, hogy az özvegyem. Szia. Hiányzol.
453 A szomszéd néni kitett egy tányér tejet az ajtaja elé a szellemeknek.
345 Pánikrohamot álmodni.
103 Álmomban is tériszonyom van.
349 Milyen jó, hogy nem látni a korláttól a szakadékot.
046 Mikor az álmaimat emlegetem, legtöbbször hazudok.
526 A reggel előtti fényben
245 A szám íze, mint egy halotté.
434 Négy órát sem aludtam, olyan vagyok, mint a száraz kenyér.
507 Hajnalban kel és ül az ágyon, és retteg, hogy jól vagy.
378 Kiöregedett cirkuszi elefánt; állva alszik, közben is táncol.
037 Álmatlanul, mint egy csokor virág.
346 Aki megnyugtat, mert harapdálja helyettem is a szám.
261 Te vérzel vagy én?
170 A pulton az üres borospoharak, a tenyered nyoma, meg a reggeli fény.
207 Mint egy kitörés, várod, hogy emlék legyek.
448 Ha már úgyse lehet több két ember között, mint időről időre egy soha, különböző hangsúlyokkal. (*Mielőtt félreértenéd kedvesem, én a soha nem akarlak elveszíteni és társaira gondoltam)

468 Málnás depresszió.
338 Szigorúan glükózmentes ostya.
127 Pillacukornak szólítani.
267 Cukorfüggő.
051 Tej.
386 Metaforaszennyezés.
372 Itt az ideje kihányni a linzert.
328 A kávé kijön a nadrágból, a hányás nem.

232 Cetli a tükör mellett: „Mennyire fogom utálni ezt a fürdőszobát, ha egyszer szakítunk.”
384 Smmink.
304 Arcot csinálni.
044 Rúzsba harapni.
139 Önarckép 6 éves kislányként.
016 Most kezd szép lenni.

160 Hányféle remegésre nem gondolok.
019 Meg az elnapolt esték. (*Inkább elestélt napok.)
201 Nosztalgia a jelen iránt.
178 Az ujjaim nyalogatom. Eszembe jutottál.
518 Eszembe jutottál a borotváról.
487 Darázs ül a nyelvemre, ha eszembe jutsz.
339 Egész jól bírom egyébként, csak nem tudom levenni a szemem a kezéről, ahogy a kapaszkodót markolja a villamoson.
128 Egy kéz az kinek a hibája?
130 Felriadsz, és már nincs ott.
492 Akkor se, ott se.
307 Lefagy a redőny.
315 Mostantól fázom.
343 Már nem rágom a körmöm, csak 2 percenként vágom.
126 Kurvára félek.
009 Csöndben, mint egy.
062 Hóesés hangja.
415 Mint egy magányos daru a hóesésben.
483 Ahogy nap nap után fogyatkozol, úgy sötétedik.
175 Csak ne fogyj el.
529 Legszebb az idő, ha vége van.
189 Könyörgöm fogyj el.
069 A végén már minden nap azt hallucináltam, hogy szexel a szomszéd.
476 Szerintem nem.
148 A vége a legjobb.
533 És ezt is megírod?
066 Ettől még nem.
491 Ez nem vers, hogy csak úgy véget érjen.
235 Nem vers, csak tanítom beszélni a szorongásaimat.
149 A legjobbról nem lehet írni.

197 Csak a viharjelzés a sötétben, amikor felhív telefonon az életem.
520 Nevezzük egyéb fogalmak híján életnek.
472 Hogy legyen mire mondani, hiányzik.
376 Egy életre szól, de tekintve az életet, ez nem valami nagy dolog.
313 Van egy medúzafaj, ami konkrétan halhatatlan. Ez kicsit igazságtalan, nem?
164 A minden az kevés.
312 Egy szerelem hány mondat?
087 Van vagy 3000 könyvem. Nem segít.
172 Látod, ez lett belőled is, szavak, pedig tényleg hiányzol.
295 Megbaszhatom.

Szeretlek, NA!
Ja, és:

202 A szeretleken nagyjából azt értem, hogy hiányzol akkor is, ha itt vagy.
034 Nagyon akarok hiányozni.

2013. március 27., szerda

2.
avagy
miképp ne legyél született feleség?




Édesanyám mindig arra vágyott, hogy a lánya egy igazi hölgy legyen. Amolyan filmbeillő úri picsa, aki mos, főz, 7 pulyát lekölykedzik, mindig ragyogóan néz ki és a férje lehetőleg orvos vagy miniszterelnök. Mosni tudok, főzni is (?), szülni még szülhetek (szeretnék is) és ragyogóan nézek ki (?), de a helyzet az, hogy 

szofisztikált helyett szapphó-sztikált lettem.


U.i.: Bocs érte.

2013. március 25., hétfő


1.
avagy
intertextuálj



Ez a bejegyzés már napok óta várat magára, csak éppen nem tudtam megírni. Nem tudom miért, pedig már jóval korábban sem tudtam miről fog szólni pontosan.
A sütizésről R-rel V-vel. (Esetleg arról, hogy nem tudok írni és félek, hogy V. rájön és többet nem beszél velem. Vagy írhattam volna arról is, hogy mennyire gáz arról írni, hogy nem merek írni. Ja, tényleg semmi értelme.)
Legalább ötödjére századjára állok neki az írásnak, de még most is döcögősen sem megy. Talán az egyik legnehezebb. Ráadásul ez a fránya 100. 1. bejegyzés. Nem Akartam értékelést írni a blogról, nem akartam semmit akartam mindent. Nem akartam egy egyszerű, átlagos bejegyzést. Mégis Ezért ez lett a legnehezebb.



Pedig mindent szépen elterveztem. Kavarognak a gondolatok a fejemben. Mivel az arckönyvben túl direkt lenne ráírni ezzel, s mivel tudom, hogy csak ő fogja olvasni a bejegyzést, így közvetve juttatom tudomására azt, amit és úgy, ahogy:
Elterveztem, hogy írok arról, hogy úgy érzem függök tőle és köszönöm neki, hogy felvilágosított a színekről.
Elterveztem, hogy írok arról, hogy csodálatosan néz ki, mármint: fehér bőr, fekete haj, világos szemek és vörös rúzs. Magamon mindig is utáltam a kontrasztot, de neki iszonyatosan jól áll. (Ahogy a sárga pulcsi is.) (Remélem feltűnt, hogy a vörös és a sárga színek között van ez a bejegyzés: nem hiába!)
Elterveztem, hogy írok a finom sütikről. (A jobb bal oldali az enyém. Gyorsan eszek na. Direkt lassan ettem, na. A fotózás meg későn jutott eszünkbe végig eszemben volt, még a tonnás fényképezőgépemet is magammal cipeltem... ami lemerült -.-)
Elterveztem, hogy írok a zöldségesnél való szereplésről. Az ánusznarancsról. Arról, hogy az eladó tuti azt hitte, hogy beszívtunk, mert egyfolytában nevettünk.Ráadásul pofátlanul visszaraktam egy megfogdosott epret (no de hát rohadt volt). A retek meg nem akar elfogyni.
Elterveztem, hogy írok a versekről és arról, mennyire örülök, hogy örült nekik. 
Elterveztem, hogy írok a hazaútról, amikor iszonyatosan fújt a szél és a kezeim átfagytak. De  én egész végig mosolyogtam. Utána pedig bátyámat elkísértem kajázni és végig róla beszéltem.


Tegnapelőtt tartottam egy kisebb összejövetelt a leszbrigáddal. Elég sok mindenre fel voltam készülve, de ami történt arra nem nagyon.
Nem fogom itt részletezni.
A lényeg, hogy azóta teli vagyok ambivalens érzésekkel. Nem bántam meg semmit. Sőt, ha tehetném mindent ugyanígy csinálnék. Mégis bűntudatom van. Boldog voltam, szomorú, szerettem, utáltam.
Ahh érdekes este volt és teli vagyok kérdésekkel, amiket nem akarok/tudok/merek feltenni az illetékesnek. Nem akarom elveszíteni a barátságát. Fontos nekem.

Egy kérdés azért feltennék. Nem R-nek, hanem az univerzumnak:
Miért nem lehet valami egyszerű? Miért kell mindenbe csavarokat tenni? MIÉRT? Azt akarom, hogy egyszerű legyen. Csak most az egyszer. 
*Kiegészítés: Meg tudsz bocsájtani?

Légyszi.

Használati utasítás: dőlttel szedett részek saját beírások.
Piros részek: javítások.
Ui.: ha van episztola, most már van blogisztola is.

Felhasznált szakirodalom: