33.

Miért?

avagy

Miér?

avagy

Mié?

vagyis

Mi.

Ez egy nyitott kérdés: folyton fennáll, a válasz pedig folyton ugyanaz: csukott száj.

De legalább vagy. Vagy itt vagy, vagy ott vagy, de valahol mindig. Leginkább ott.

És ki a ménköves francos fene tudná megmondani, hogy te neked az ott miért pont sacc/kábé kétszáz kilométert jelöl?!
A gyermekünk Stern Róza lesz.  Rózsaszín fecske lesz a jele. Az enyém sárga csillag volt. Szerelemgyerek. Gyümölcs. Madár. Csillag. Rózsaszín fecske virít majd az ovis takarón, a bögrén, a kabátkája belsejébe írva. Rózsaszín fecske lesz a mellén. A mellkasán. Ott. Azon az oldalt. De nem olyan konkáv. Nem. Ha választhatnék, rózsaszín fecske akarnék lenni. Valaki mellkasán. Inkább mellén. Duzzadnék. Néha. És magamba zuhannék. Ugyanannyiszor. Mert ez az élet. Az élet egy stigma. Maholnap te leszel az. Az élet egy vallomás, meg egy köszönet. Egy nyom valami lepedőn, a gyűrődés jele. Meg a szenvedésé. A szenvedés az emlékezet jele és jelene. Most is. Ezt adom én neked: egy összegyűrt lepedőt, morzsolt könnyekkel, mert az ott, azt tudjuk, hogy ... Itt van ez. Mától. De nekem, Tőled.

Tintanyelvvel írta rám a perzselés illatú köreit. Fent is, lent is. Gabona a szája, liszt a csók, kenyér a tenyér. Elhatalmasodik rajtam az érzés: eggyé akarok válni vele. Szorítom és húzom magamhoz erővel, szerencsétlen már szuszhoz sem jut, küszködik a rá nehezedő kényszerrel. Eggyé akarok válni vele, csak ez jár a fejemben. Ő akarok lenni. Együtt akarok ő lenni. A teből meg az énből legyen egy közös Ő. Csupán egy magyar magánhangzó. Labiális meg magas. Az Ó mélyen van. Legbelül. Ezért akarok néha férfi lenni. Ők ezt érezhetik olyankor: a homonimitást. Mi csak heterogenitást élünk át. Én meg csak mászok rá, mert szabad, ő erős és masszív és úgy tesz, mintha erőlködne, pedig bármikor arrébb lökhetne. És úgy belé bújnék: szó szerint. Bele akarok mászni a bőrébe, vele takaróznék. De valami nem engedi. Ha épp nem vele vagyok, akkor is ezt csinálom: egy párnát teszek meg Őnek és azt ölelgetem, puszilgatom, simogatom, mintha az igazi lenne. És akkor jön egy elnyújtott Ó. A kivetítése ennek az érzelmi kötődésnek, úgy tűnik, hogy minden korban elég jól működik. És képes vagyok órákig egy párnát nyálazni. Egy párnát.